Milyen csodás érzés ha reményt lát az ember. Amikor a szürke hétköznapok porában kapirgálva, talál egy egy álmot elveszve. Talán ezek a apró kicsiny törékeny dolgok olyannyira éheznek a boldogságra, mint egy szerelmespár a másik vágyára. Felfedezni ezek létét és hagyják őket szárnyalni, rámutatnak arra a félelmetes tényre, valóban megbújnak a csodák minden apró kő résben. Ilyenkor a lehető legtöbb csodás pillanatot képes az ember magához ölelni, h el ne feledhesse élete ezen apró momentumait!
Igen ám, de lehet, ha a remény pillanatában fellép a kétség, ha ez csak egy csel arra, hogy a földbe tiporhasson még jobban. Ha csak csel kell neki ahhoz, hogy azt hidd lehet jobb is közben pedig esélytelen. De még ha felemészt az érzés akkor is tudd, létezik ez az állapot, tudsz boldog lenni, csak akarnod kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése