Ahogyan ültem itt a megkopott székben, ami mostanság menedékem egyikét nyújtotta... olvastam... olyannyira belemerültem e könyvbe... egyre csak a szavak ízét éreztem a számon amikor eljutottam arra a részre amikor a halálról kezdett mesélni...
Eszembe jutott egyik kedves ismerősömnek a szavai. Amikor egy párbeszéd hangzott el köztem és a barátnőm között nem tudtam választ adni az egyik kérdésére. Hiszek Istenben, ő nem hitt. Kérdések rohamát zúdította rám, egyre a fejemben kutattam választ, az ő kérdése így hangozott- ha a testvéred halna meg akkor sem haragudnál rá? Mi okból tehet ilyen szörnyűséget? - hátam mögül egy hang megszólalt. Ugyanis szüksége van Istennek angyalokra a mennyekben...- köszönöm, hogy választ adtál erre a kérdésre... kicsit megfakult megkopott ez emlék, de a tartalma még mindig ugyanúgy jelen van a szívemben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése