Felejthetetlen pillanatokért...

Mikor ér véget az utazásunk?
Honnan tudjuk hogy sikerült mindent lezárni?
Mikor válunk felejtővé?
Annyi megválaszolatlan kérdés akad e földön, születésre teremtettek a válaszok? Vagy csupán képzeletünkben létezve bolyonganak? Olykor mikor a legkevésbé sem számítanánk rá, fel fel bukkan egy egy elharapott szó válaszgyanánt, ha eléggé figyelünk és türelmesek vagyunk rájöhetünk néhány titokra!

Ahogy leülök, ajkam formálja a az elvetélt szavakat, amik a megfoganás pillanatában tudták, soha soha nem születhetnek meg...

Agyon asszociált érzések útra keltek!

Testvéri furcsaságok!

Az élet furcsa iróniája, hogy minket egymás mellé teremtett! Akárhányszor a sors úgy rendelte, megtaláltuk a másikat.. hogy támaszként szolgáljuk...
Azért fontos ezt leírnom, hogy tudjam éreztem így, volt olyan ember aki olyan volt számomra akár a mágnes!
Pólusonként változó...feszült, sötét- színes, lágy lelkű
Lehet pont ez amitől olyan fontos és változó számomra ez a kapcsolat... talán az értéke is ebben rejlett, ettől oly különleges!!
Csupán játék, te adsz én adok...
Néha szomorkás a lelkem miattad, ha látod szeretted szenvedni, és levennéd azt a súlyt amit cipel a válláról, hogy csak egy harmat cseppel is de könnyebb legyen számára. De tudom, hogy ez lehetetlen, mert csak így edződhetsz az életre, így találhatod meg magad, azáltal, hogy átéled az élet által nyújtott örömmel együtt a szenvedést is!

Felejhetetlen

Egy alkotásból mennyi mindent ki lehet hozni, azt hinné az ember, hogy csak ennyi...
Mély értelem nélküli kietlen száraz világ közepén amiben élünk, néha annyira megújító tud lenni, ha megállunk egy pillanatra és körbenézünk. Igyekszünk minél jobban a világnak azon dolgait meglátni, ami csodás, magasztos és bennünk újra és újra szebbnél szebb impulzusokat idéz elő!
Sokan képtelenek erre, még nekünk különcöknek is megvan ama képességünk, h elfeledkezzünk kik vagyunk... jön egy olyan történés ami gyökerestül ránt ki bennünket egy olyan világból amit már annyira megszoktunk...

balerinák!

Halálforgás..

Mindenkiben van egy kis gyermek, úgy hiszem ettől nem is lehet igazán élni. Megtudja élni az élet apró örömeit, és nem sopánkodik folyton a múlton! Tud nevetni, még akkor is ha szenved a lelke!

Dragonfly

Egyik nagyon kedves ismerősömnek alkottam ezt az időtlenséget szimbolizáló homokórát... Bár néha megfogható lenne kicsit az idő, akárcsak a homokszemek, hogy kedvünk szerint alakítsuk és formáljuk...

Elmondhatatlanul! :)

Apa

Óh ha tudná, mennyire hiányzik számomra...
azok a pillanatok amikor megkacagtatott.. amikor együtt rajzoltunk csodákat a mesekönyv szöveg részeibe... mikor altatott és velem együtt szenderült álomban...
Ha tudná hányszor vártam kisírt szemekkel, mikor visz el innen egy másik világra, ami szebb és jobb -letörölve könnyeimet és a fülembe súgja, minden rendben lesz...- Ő megvéd mindentől és mindenkitől...
Elmaradtak fokozatosan ezek a mondatok, felszáradtak a könnyes arcok, a puha zakatoló szív helyett egy keményebb türemkedett....