feledhetetlen festékfoltok....

Even if I run
i´m never running fast

Even in my dreams
i couldn´t make it there..........

porhintés

Sokszor elgondolkozok, mit keresek itt... ezen a helyen ahol vagyok. 
annyi felé mennék én olyan sok szép helyet látnék... megsúgok egy titkot...
álmomban rá lelek ezekre a rejtett helyekre... olyankor annyi kacagás és felelem vegyül egyetlen időcseppbe...
ezekbe a meg nem fogant pillanatokba úgy kapaszkodok...talán ezek adnak erőt arra, hogy ismét kinyissam a szemem és éljem a haszna vehetetlennek látszó életem....
Igen apró dolgok azok amik csodákat tudnak teremteni, ahogy ebbe a pohárba az emlékek megfogannak és erőt adnak...
Mint egy időkapszula ránézel egy egy dologra, ami emléket csal elmédbe... 
Ez legalább megadatik nekünk az hogy EMLÉKEZZÜNK!
EZT SENKI NEM VEHETI EL TŐLÜNK.....

szentjánosbogár

Vannak történetek, legendák amik köztünk emberek között élnek.
Amikor megszeretsz valakit, és ez a mély érzés késztet arra, hogy elengedd.
Ne birtokold többé, szabaddá tegyed. Van mikor a vágy tart fogva, amikor attól nem tudsz szabadulni, hogy csupán ismét láthasd boldognak... látod arca ragyogását, a pillanatot amiben élni tud.... "Nézem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas, nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle."
ENGEDD EL!
http://haerdekel.blog.hu/2012/01/01/szentjanosbogar_a_kertben

http://haerdekel.hu/a-nap-kepe-csodas-cseresznye-utca/
Egyszer, mikor semmi sem számít majd, csak a pillanat....
Amikor azzal oszthatod meg akit mindennél jobban szeretsz...
Amikor a napfény szanaszét gurul majd a járdán, fogsz egy kezet és akár barát akár szerelem
akkor is tudod fogod tudni, ott van veled, és nem fut nem szalad el, csak akkor ha te is neki iramodsz...
Ez teszi ilyen meghitté majd azt a napot. Ahogy a szirmok lehullva meg meg érintik arcod...
És te ott leszel velem!

Szavakat kergetek...

Vattacukor felhőn ücsörögve nézlek, és buborékokat fújok... mire tarkódhoz érne meghal mintha nem is lenne...mintha meg se születne...
A lelkem már százszor megölelt, finoman könnyen, csak,hogy észre ne vedd, ne is sejtsd!
Hányszor érintettem bőröd gondolatban... óh és hányszor kell még, hogy elillanjon.. ez az érzés...
hogy fogjam meg és taszítsam el? Miért nem segítesz?