2012. november 1., csütörtök


"A csillagok puhák és közeliek, akár a virágok. 
A dolgok lassan forgó hálóba font árnyékok. 
Fűszál, levél egy sincs magában, 
Eggyé olvadnak a szürkés homályban."
Ősz New Yorkban

Táncolok...
senki sem lát....
szinte szárnyalok....
a gondtalanság homályában elveszve figyelem őket... 
apró rezdüléseiket... 
ahogy életüket alakítják... 
Sokuk elbizonytalanodik, de én nézem őket.. hátha felfedezik azt amit én is... a titkot... 
de kitudja szeretnek a tudatlanságban létezni... fájó dolgokat elhagyni.... de ettől még emlékezni..
Hogy lehetséges? 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése