2012. június 26., kedd

Barátság....:)

Összekovácsolt eszközök... ahogy egymásnak ütköznek! Így készültünk mi is... az élet alkotott minket... hogy egymást segítsük támogassuk az idők végezetéig! Hányszor, hányszor el el taszítalak... de hát én már csak ilyen vagyok... és ezt te is tudod.... de attól még szeretlek, hisz szinte már a testvérem vagy!
A távolság Nekem fontos.... mindentől és mindenkitől.... ilyenkor álmokat kergetek.. létezőket és valótlanakat....
Bejegyezte: dátum:

2 megjegyzés:

  1. Krisztián2012. június 26. 2:38

    Ilyenek vagyunk, én sem vagyok tökéletes. Sokszor bántottalak meg, és talán még foglak is, de remélem tudod, hogy szándékosan sose bántanálak.

    Szerintem a világ legjobb feladata a barátodnak lenni, kell mindkettőnknek egy biztos pont.
    És köszönök mindent

    VálaszTörlés
  2. Ilili2012. június 26. 2:47

    Igen ilyenek vagyunk.. :D mi tökéletlen gyerekek! de így van rendjén!

    Nehéz feladat de nem lehetetlen... és legalább van kihívás! :)
    Nem kell köszönnöd semmit! :)

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)