Ha fene fenét eszik akkor sem mondok le az érzésről.. arról a mámorról amitől tűzbe jövök... és forróság lengi át testemet.... még ha ez fájdalommal is jár akkor sem adom fel...
Függő vagyok...
Vannak menekülési útvonalak a valóság fellegvárától.. az álmok útvesztőjébe.. Ahol rátalálok önmagamra rég elveszettnek hitt barátokra... érzésekre... csöndesen bevackolnom magam ... elnyom az a mézbe mártott érzés... csöndes meghitt nyugalom lesz rajtam úrrá...
Nem nyom mardosnak a jelenbéli pillanatok... a másoknak megfelelés... az hogy elfogadtassam magam... és ne lógjak olyannyira ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése