Szavakat kergetek...

Vattacukor felhőn ücsörögve nézlek, és buborékokat fújok... mire tarkódhoz érne meghal mintha nem is lenne...mintha meg se születne...
A lelkem már százszor megölelt, finoman könnyen, csak,hogy észre ne vedd, ne is sejtsd!
Hányszor érintettem bőröd gondolatban... óh és hányszor kell még, hogy elillanjon.. ez az érzés...
hogy fogjam meg és taszítsam el? Miért nem segítesz?