Mint mikor sétálsz és érzed, hogy rád hullott egy csepp... aztán még egy és már tapintható, ahogy bőröd nedves lesz... Egyre gyorsabban erősebben esik, így van ez a változással is, akkor veszed magadon észre, mikor már megtörtént...
Lehet ez könny fakasztó, de lehet mosolyt csalogató is...
Szétárad benned részeddé válik...
Vannak akik megtudják ragadni a gyeplőt és kézben tartják a dolgokat, viszont akadnak akik sodródnak... Akik elfogadják és együtt tudnak élni a tudattal... Igazán földhöz ragadt monológ ez.. de igaznak vélem és hiszem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése