2012. április 11., szerda

szentjánosbogár

Vannak történetek, legendák amik köztünk emberek között élnek.
Amikor megszeretsz valakit, és ez a mély érzés késztet arra, hogy elengedd.
Ne birtokold többé, szabaddá tegyed. Van mikor a vágy tart fogva, amikor attól nem tudsz szabadulni, hogy csupán ismét láthasd boldognak... látod arca ragyogását, a pillanatot amiben élni tud.... "Nézem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas, nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle."
ENGEDD EL!
http://haerdekel.blog.hu/2012/01/01/szentjanosbogar_a_kertben

2 megjegyzés:

  1. Néha el kell engedni bizonyos embereket az ő érdekükben is. De ha ez sikerül, magadnak is bebizonyíthatod, mennyire erős vagy. És ha már rájöttél, hogy őt el kell engedned, jó úton haladsz

    VálaszTörlés
  2. Óh igen. Az egész élet egy nagy tanulás. Erre van egy idézet amit nagyon szeretem:
    "Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd markodban, mintha vizet tartanál. mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad."

    VálaszTörlés