2012. augusztus 17., péntek

Apa

Óh ha tudná, mennyire hiányzik számomra...
azok a pillanatok amikor megkacagtatott.. amikor együtt rajzoltunk csodákat a mesekönyv szöveg részeibe... mikor altatott és velem együtt szenderült álomban...
Ha tudná hányszor vártam kisírt szemekkel, mikor visz el innen egy másik világra, ami szebb és jobb -letörölve könnyeimet és a fülembe súgja, minden rendben lesz...- Ő megvéd mindentől és mindenkitől...
Elmaradtak fokozatosan ezek a mondatok, felszáradtak a könnyes arcok, a puha zakatoló szív helyett egy keményebb türemkedett....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése