Hát nem ragyogó a mosolya. Ez a mosoly teljesen más világot képvisel felszabadult ravasz és van benne egy csipet gúny. Ennyit a valós rajongásról és hogy élem a kis életem. De legalább valami leköt. Bár annyira rossz felkelni a monoton szürke valóságba és ráeszmélni, mennyire elérdektelenedtek az emberek körülöttem. Belefásultam abba hogy most nincs célja életemnek. Szar érzés tud lenni ám ám. Talán én is azzá válok lassan, érdektelenné, robottá, de fene egye meg kilábalok, van aki nem hagyja és van aki mellettem áll! Szerencsére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése