A test tánc nélkül
Micsoda drámát játszol.
Vetkőzöl, nem a ruhádból
bőrödig a szerelemhez,-
a csontodig a szenvedéshez.
Kötelességeket szősz magadnak,
beléjük öltözöl fel,
élsz a dolgok merevségéhez,
hidegéhez érő idegekben.
Nem tudlak követni. Állok,
mint aki úszni nem tud,
napjaid vízpartján. A szél is
másfele hordja a hangom.
Két ujja vagyunk a világnak,
kik csak a napnak tett eskühöz
állnak egymás mellett, de
egymásért egymást nem érintik.
Egyszer, míg a tested megfeszült,
két melled domborodott ki
a kötelesség mozdulatainak
észrevétlen vonalából,
S aztán a térded. Fehéren
sütött a szomorúságra.
Mint a Nap .mondhatnám,
de annak láttán csak, ami volt
Valahol visszafogottan pendül
a lélek, A test tánca nélkül.
szeretlek,- s átváltozol bennem
hangtalan szenvedéssé