régi mámorhoz

Milyen régen is éreztem így, hogy szinte elvesznék egy ölelésben, egy szóban, egy érzésben. Felfoghatatlan így visszatekintve, képes lettem volna odaadni a lelkem egyetlen puhaságért..édes szóért... Óh hogy én mennyire szerettem.. de már egy érzéssel kevesebb.. úgy búcsúzok az érzéstől, ahogy az ember búcsúzik egy régi jó baráttól...  egy olyantól akinek a kezét szorongathatta....szívét kezébe adhatta...
 Az élet furasága, megőrizzük egymás mozdulatait, apró pici momentumait.... felismerjük az érzést, és emlékezünk amikor lehetőségünk volt egymásban elveszni akár csak egy pillanatra egy mosolyban vagy egy szóban...