2012. május 13., vasárnap

Sokszor vagdosok szavakat, olyanokat amik elfelejtve hevernek... senki nem veszi majd fel őket, nem forgatja majd kezében. Rettegek ettől az érzéstől... de főleg attól, hogy elfelejtik hogy milyen érzést váltottam ki belőlük... Elfelejtik a lényemet.. azt aki voltam aki vagyok...

Szétmarcangolva hevernek az elfeledett érzések .... és senki nem látja nem hallja majd őket.... 
Olyan ez mikor apró, de fontos dolgok felett siklasz el tudatlanul... más nyitja fel a szemed, 
Talán ő tanít meg nézni.... olyannak látni a világot amilyen valójában, vagy ahogy éppen látnod kellene...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése