2012. március 19., hétfő

Nemlétező szerelem...:)

Úgy hiányzol, el mondhatatlanul....
Úgy szeretném, hogy legyen kettőnknek egy pillanata, amikor nem szólunk, a csend által beszélünk, nem fáj hallgatni, mert tudom te itt vagy velem, és fogod a kezem...
Úgy megérinteném arcod, és letörölném róla a meggyötört fájdalmat
"azt akarom, rajta legyen arcodon a pillanat, melyben
emlékezéssé válik a kín és a boldogság nem feledhető,
és vállalod a reményt, végre úgy adod mosolyodat,
és szeretni tudod, szeretni tudod bennem magadat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése